Maha Shivaratri – 2021. március 11.

Március 11-én csütörtökön, a 12-ére virradó éjjelen ünnepeljük „az Isteni Kegyelem kiáradásának éjszakáját“ Siva tiszteletére.
Miért fontos nekünk a Maha Shivaratri, ez az Indiában ünnepelt tradíció?

Kép forrása: Internet

Siva a hindu mitológia egyik főistene. Neve jelentése “kegyelmes”, az istenség állandó jelzője pedig “pusztító”. Hogyan lehet valaki kegyelmes és pusztító egyszerre? Ha úgy tekintünk a világra, mint állandó körforgásra, akkor azt is látjuk, hogy a létezés folyamatos búcsú a jelenleg létezőtől és az újonnan megszületőnek a befogadása. Siva, akit A tánc urának is szoktak nevezni, táncával teremt – amikor viszont elfárad és abbahagyja a táncot, a világ visszahull a káoszba, elpusztul az, amit jelenleg ismerünk. A pusztulást mindig megújulás, újjűászületés követi; így válik teljessé a körforgás. Gondolj csak az évszakokra. A tavaszt mindig a tél előzi meg. Átvitt értelemben is igaz ez; régi gondolataink és hitrendszereink elengedése teremt bennünk helyet az új gondolatoknak és meggyőződéseknek.

Siva nagy ünnepe (mert Sivának szentelik a hindu kalendárium hónapjainak minden tizennegyedik napját), a Mahashivaratri nem vallási, hanem spirituális ünnep*. Időpontja február végére vagy március elejére esik, és ezen az éjszakán Siva teremtő táncára emlékezünk. Az éjszaka böjttel, virrasztással, jógagyakorlással és meditációval telik – ezek a tevékenységek hozzásegítenek, hogy megtaláljuk saját magunkban a fényt a világosságot, ami a megvilágosodáshoz, az új megteremtéséhez szükséges. Annak a világosságnak a megtapasztalásához, ami eloszlatja a sötétséget – spirituális értelemben is. Ami megvilágítja az utat, amit járni szeretnénk, amint az új évszakkal együtt mi is megújulunk. Azért is része a virrasztás az ünnepnek, hogy függőleges testtartásban, “felfelé törekedve” érezhessük át az új teremtésnek, a tavasz energiájának, az “Isteni Kegyelemnek” az energiáját.

Ez a fény, ami a sötétségből átvezet minket a világosságba (akár a hosszabb napos órákra, akár a személyes fejlődésünkre gondolunk) jelen van a minket körülvevő Világmindenségben. Minden, ami a teremtett világban testet ölt, tanít bennünket, ha nyitott szemmel, -szívvel és -elmével, tudatosan figyelünk.
Amikor tudatosan jelen vagyunk életünk pillanataiban, megnyitjuk szívünket és elménket a spirituális fejlődés felé. Meditáció alatt a befelé irányuló figyelemmel egészítjük ki a tudatos jelenlétet és átérezzük, hogy belső fényünk és a külső fény eggyé válik – átérezzük egységünket a Világmindenséggel.

Amikor pedig átéljük az egységnek ezt a felemelő pillanatát, felelősséget is tudunk vállalni önmagunkért. Ennek a felelősségnek a tudatában választhatunk, hogy merre szeretnénk tovább lépni,
tovább fejlődni az újjászületésnek ebben az időszakában.

A felfelé törekvésről, a fejlődésről, az elmélyülésről és a fény kereséséről szólnak a Mahashivaratri hetében tartott esti órák. Az esti jógát most is jóga nidrával zárjuk, ezúttal a spirituális növekedésért gyakorlunk.

Szeretettel várlak benneteket és találkozunk az órákon,
Veronika





*A bejegyzésben leírtak saját meggyőződésemet és gondolatainat tükrözik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: