Gyerekkori vágyaimat egyetemista éveim alatt sem adtam fel. Énekesnő nem vált belőlem, de táncoltam és koreográfiákat készítettem. A mozgáskultúra és a tanulás életem meghatározó részévé vált.
Az egyetemen angol és holland szakra jártam, tanárként és fordítóként végeztem. Boldog voltam, hogy taníthattam, mert így továbbadhattam azt a tudást, ami annyi ajtót nyitott meg előttem. Amikor multinacionális cégnél vállaltam állást, azt tűztem ki célul, hogy a nyelvtudásom birtokában minél több ügyfélnek segítsek. Akkor már tisztában voltam vele, hogy ez a feladatom: azzal, hogy idegen nyelveket beszélek, olyasmiket tehetek elérhetővé széles körben, ami másképpen csak keveseket szólíthatna meg.
A széles kör alatt pedig nem kevesebbre, mint az egész Földre gondoltam. Éreztem, hogy egy rendszert alkot a bolygó összes élőlénye, ezért nem csak az emberekért, hanem egész környezetünkért is tenni szerettem volna – és igyekszem tenni a mai napig. Fordítottam környezetvédelmi témájú cikket, ültettem fát és gyógyítottam beteg sündisznót; a lényeg mindig az volt, hogy segíthessek fenntartani ezt a csodás egységet.
Küldetésemmé vált a nyelvtudással nyújtott segítség (legyen ez beszélt nyelv vagy a tánc nyelve), világunk megóvása és tudásom továbbadása. Valami mégis hiányzott – az az utolsó lépés, ami a jóga útjához vezetett.
Fábián Veronika Jóga 