Távolságtartó szép üzenet

Nem akartam koronavírusos bejegyzést írni.

Viszont úgy látom, annyira meghatározó szakasza lesz az életünknek, hogy nem tudok elmenni mellette szónélkül (vagyis nem tud úgy elmenni mellettem…)-
Eleinte praktikus, előremozdító tippeket és bíztatást olvastunk, mostmár csak rémhíreket. A házi praktikák elfogytak, maradt a bizonytalanság, amit jól-rosszul tűrünk.
Mi leginkább, köszönjük, jól.
Itthon maradunk és jó nekünk itthon, jó nekünk együtt. Persze megvannak a konfliktusok, a nemakaroktanulni, nemakaroktanítani és a maradjatokcsakegypercigcsöndben pillanatok. 
Alapjában véve mégis az öröm dominál, a szeretet és a hála, hogy nekünk egy ilyen borzalmas helyzet is tud jó lenni.
Ami nem azt jelenti, hogy ne sírnék néha. Nem pánikolok, de a folyamatos nyomást érzem. Ha nem akarom, akkor is eljutnak hozzám a hírek és nagyon furcsa megtapasztalni is a csendes utcákat, az üres oviudvart és a maszkban egymástól távol sorbanálló embereket a kisbolt előtt.
Mindig a kiserdőn keresztül megyek vásárolni. A kiserdőben az élet megy tovább, talán a kis ösvény nincs annyira kitaposva. A fák virágoznak, nő a csalán, énekelnek a madarak, fészket rak a szarka. Mély levegőt veszek és mégegyszer hálát adok. 
Mert sok jó is történik, erre próbálok koncentrálni.
Megtehetjük, hogy otthon legyünk. Hálával gondolok azokra, akik ember feleti erővel dolgoznak, hogy másokon segítsenek. Imádkozom azokért, akik nem olyan szerencsések, hogy megtarthassák a munkájukat vagy akik akaratuk ellenére pihenőre kényszerültek. Köszönöm azoknak, akik lehetővé teszik, hogy a boltban a polcok ne legyenek üresek, hogy legyen mit ennünk!
Leckét kapunk toleranciából, szeretetből, törődésből, lemondásból. Most azzal segítem Nagymamámat, hogy nem megyek el hozzá. Rengeteg szeretetet küldök minden családtagomnak, miközben úgy vigyázunk egymásra, hogy nem találkozunk. Ezzel azokra is vigyázunk, akiket nem ismerünk. Nagy lépés ez az emberiségnek.
Új dolgokat tanulunk. Krétát, Teams-t, Zoom-ot, hanganyagos PPT-t. De nem csak technológiát, hanem alkalmazkodást, napirendet és hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam. Megtaláljuk a családi napirend, a munka, a ház körüli teendők és a kikapcsolódás új, kreatív módjait. Lelassulunk, talán az egészségünk mellett a lelkünkkel is többet törődünk.
Még csodát is látunk!
Velencében delfineket a csatornában, Budapest fürdőiben kacsa családot a medencében és esténként a tisztuló levegőben fényesebben ragyogó Holdat és csillagokat.
Remélem, a járványnak hamarosan vége lesz.
Azt is remélem, hogy emlékezni fogunk rá, hogy mit tanultunk belőle.
Összefogást, elfogadást, szeretetet, lassítást és egyben innovációt; és hogy igenis fel tudjuk adni a kényelmi megoldásainkat egy jobb, tisztább, szeretettelibb világért!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: