
Sziasztok Kedves Jógik! 🙂
Eljött a hetedik hét, amin a jógikus gondolkodásmód és -élet alapjául szolgáló tíz előírással, a jámákkal és a nijámákkal foglalkozunk. Az öt jámát, azaz erkölcsi szabályt és az első nijámát, vagyis előírást az előző hetekben írtam le nektek. Görgess vissza és olvasd el őket, ha eddig nem jutottál hozzá és olvasd el, hogy a jógafilozófia hogyan jelenik meg huszonegyedik századi életünkben.
Minden héten egy témát járunk körbe az esti jógaórákon is, ahol az ászanák és a jóga nidra is a hét témájához kapcsolódik. Köszönöm, hogy többen is megosztottátok velem/velünk a gondolataitokat akár az óra előtt, akár utána vagy írásban!
Függetlenül attól, hogy te ott leszel-e az esti órákon vagy más módon gyakorolsz, a jógikus elvek fókuszt adnak a hétnek. Tudatos jelenlétedet is növelheted azzal, hogy adsz magadnak egy hetet, hogy megfigyeld: a hét témája hogy jelenik meg a mindennapjaidban.
Vajon mit jelent neked a mindennapok gyakorlatában, illetve az érzelmeid terén?
A hetedik hét témája a második nijáma, vagyis előírás:
a Szantósaa, ami elfogadást, megelégedettséget jelent.
Különösen szeretem a Szantósa fogalmát, mert a gyakorlata megnyugvást és hálát visz a hétköznapjainkba. Segít lelassulni, elengedni a feszültséget. Annak a feszültségét, amit a nyugati fogyasztói társadalom elvárásai generálnak. A körülöttünk lévő világ azt tanítja nekünk, hogy a több és a nagyobb rögtön jobb is. Több pénz, nagyobb lakás, újabb autó, több követő a szociális médiában. Ez a nézőpont a jógába is beszivárgott és azt az illúziót kelti, hogy a szebb póz-fotó vagy a legnehezebb póz kivitelezése tesz minket jó gyakorlóvá. Ez a gondolkodásmód sajnos pont az elégedetlenséget, a hiányérzetből való gondolkodást és a „nem vagyok elég jó” érzését táplálja, ami arra ösztönöz, hogy tovább rohanjunk egy olyan versenyben, aminek soha sincs vége. Ezt a „nem vagyok elég jó”, „nincs elég” érzést és az ezzel járó feszültséget oldhatjuk fel az elfogadás, a megelégedettség gyakorlásával.
Mert mi is a Szantósa? Véletlenül sem azt tanítja, hogy ne vágyjunk szép dolgokra, vagy hogy törődjünk bele káros szituációkba!
A Szantósa pont arra mutat rá, hogy más szemszögből legyünk a változás eszközei.
- Először is fogadjuk el a helyzetet, amiben vagyunk anélkül, hogy azonnal megítélnénk és változtatni szeretnénk rajta. Nézzünk a szituációra külső, lehetőleg objektív szemlélőként, félretéve az azonnali ítélkezést. Valóban olyan rossz ez a helyzet, mint én gondoltam? Vagy amellett, hogy kellemetlennek tartom, tudok-e tanulni valamit belőle? Lehet, hogy több leszek, ha hagyom, hogy tudatosan megéljem a mostani eseményeket?
Nem is lehetne jobb példát hozni lehetőségre, hogy megéld a Szantósha gyakorlását, mint a mostani covid helyzetet. Tele vagyunk feszültséggel, bizonytalansággal és olykor félelemmel, netán dühvel is. Ezek mind természetes emberi érzelmek és ki is kell magunkból adni őket. Miután viszont engedtük magunknak, hogy megéljük a negatív érzelmeket, keressünk magunkban elfogadást. Természetesen ez önmagában nem megadás, hiszen továbbra is kezet mosunk, maszkot viselünk, távolságot tartunk, fertőtlenítünk és mindent megteszünk, hogy vigyázzunk magunkra és másokra.
De felfedezzük az otthonlét örömét. Új technikai dolgokat tanulunk. Megtanulunk előre tervezni, pl bevásárlást és előre főzést. Jobban megismerjük a velünk egy háztartásban élőket, vagy, ha egyedül élünk, több időnk jut magunkra.
- A Szantósha tehát arra tanít, hogy hiány helyett az „elég áll rendelkezésre” nézőpontjából gondolkodjunk. Ha ebből indulunk ki (most elég időm van egészséges ételeket főzni) ahelyett, hogy hiányból gondolkodnánk (most nincs lehetőségem étterembe menni), egy pozitív helyről kiindulva tudunk nekiindulni a megoldásnak. Így lesz életünk része az elfogadás és a megelégedettség.
- Ugyanígy tanít minket a Szantósha az elfogadáson keresztül az „elég jó vagyok” megélésére. Kezdd azzal, hogy elfogadod önmagad úgy, ahogy vagy! Törekszünk minden nap arra, hogy önmagunk legjobb verziójává válhassunk, de hálásak vagyunk azért, ahová eddigi fejlődésünk vezetett. Vagyis az adott pillanatért. Ebben a pillanatban úgy vagy jó, ahogy vagy. Elég jó vagy! Ennek nincs előfeltétele és nem kell elvárásoknak megfelelned. Elég jó vagy! Ebből a pozitív gondolatból kiindulva (a hiány-gondolkodás elengedésével) ki tudod terjeszteni a magad iránt érzett szeretetet az egész környezetedre, sőt, az egész Univerzumra. Az elfogadás, az „elég jó” és a szeretet nézőpontjából kiindulva pozitív irányba kezdheted meg a további építkezést, fejlődést, ha úgy látod jól, változtatást.
- Jógagyakorlásodban fogadd el teljesen, hogy pont ott tartasz, ahol. Fogadd el a határaidat a gyakorlásod pillanatában. Fogadd el szeretettel ezeket a határokat és dolgozz együtt velük – így fogsz a legjobban fejlődni nem csak fizikailag, de lelkileg is.
- A hétköznapi életben legyél hálás, hogy már most mindenből van elég és elég jó. Nem kell részt venned a „nincs elég” és „nem elég jó”, “majd boldog leszek akkor, ha…” versenyben. Saját meggyőződésedből válasszunk magunknak szép ruhát, új lakást, nagyobb autót és posztoljunk a szociális médiában. Viszont ne külső, „megvehető” forrásból próbáljunk önbecsülést, önelfogadást vagy elégedettséget szerezni. Tudd, hogy minden, amire valóban szükséged van, rendelkezésedre áll. Ha ebből a bőség-tudatból, elfogadásból megelégedettségből gondolkozol, eléred a lelki szabadságot.
A Szantósa elv, ami felé törekszünk – az út a fontos, nem a tökéletesség.
Amiért kívülről sok olyan inger ér bennünket, ami pont az ellenkezőjét tanítja („szerezz többet, addig nem lehetsz jobb”), gyakorolnunk kell az elfogadást és a megelégedettséget. Legyél magaddal elfogadó a Szantósa gyakorlásában is – ne ítéld meg magad, ha felbukkannak a hiányból kiinduló gondolatok. Örülj nekik és gratulálj magadnak, hogy felismerted őket, aztán cseréld ki őket a bőségből, elégedettségből és elfogadásból kiinduló gondolatokra.
Kérlek, hogy szánj rá egy kis időt és gondold végig, hogy a te életedben hogyan jelenik meg a Szantósa.
Nincs jó vagy rossz válasz 🙂
Tudatosan figyeld a mai napon és ezen a héten, hogy hogyan jelenik meg a megelégedettségre és elfogadásra való törekvés a hétköznapjaidban.
Használd a Szantósa gyakorlását arra, hogy a lehető legelégedettebb, legnyugadtabb és legboldogabb lehess!
Legyen gyönyörű őszi napod és hamarosan találkozunk,
Veronika