Jámák és Nijámák/10 – Isvara Pranidhana, a Legfelsőbb Én iránti odaadás

Sziasztok Kedves Jógik! 🙂

Köszönöm, hogy velem tartottatok az elmúlt kilenc héten a jámák és nijámák felfedezésében.
Most, a tizedik héten elérkeztünk a jógikus gondolkodásmód és -élet alapjául szolgáló tíz előírás közül az utolsóhoz. Nem véletlenül ez az utolsó nijáma (vagyis előírás), hiszen ennek az egynek a gyakorlása magába foglalja a többi jámát és nijámát.
Ezekről a korábbi hetekben írtam nektek – görgess vissza és olvasd el őket, ha eddig nem jutottál hozzá.

Minden héten egy témát járunk körbe az esti jógaórákon is, ahol az ászanák és a jóga nidra is a hét témájához kapcsolódik. Köszönöm, hogy többen is megosztottátok velem/velünk a gondolataitokat akár az óra előtt, akár utána vagy írásban!
Függetlenül attól, hogy te ott leszel-e az esti órákon vagy más módon gyakorolsz, a jógikus elvek fókuszt adnak a hétnek. Tudatos jelenlétedet is növelheted azzal, hogy adsz magadnak egy hetet, hogy megfigyeld: a hét témája hogy jelenik meg a mindennapjaidban.
Vajon mit jelent neked a mindennapok gyakorlatában, illetve az érzelmeid terén?

A tizedik hét témája az utolsó nijáma,
az Isvara Pranidhana, azaz a Legfelsőbb Én iránti odaadás.

A jóga nem vallás, így a Legfelsőbbet Ént nem azonosíthatjuk egy bizonyos istennel/istenképpel. Viszont feltételezzük, hogy létezik egy Legfelsőbb Erő / Energia / Magasabb Akarat / Világmindenség/ stb. (Ide helyettesíts be bármilyen megnevezést saját meggyőződésed szerint. Ebben az írásban Legfelsőbbként Én-ként fogom említeni az egyszerűség kedvéért, de a mögöttes tartalom a lényeg, nem az általam választott megnevezés.) Legfelsőbb Éned ott él benned, mint a kollektív Legfelsőbb Én veled lévő része. Mint ahogy a vízcsepp is része a nagy óceánnak. Ezt a különállás-élményt egónknak „köszönhetjük”, de ha törekszünk rá, megélhetjük, hogy egyek vagyunk az egyetemes Legfelsőbb Énnel. A kollektív, a Legfelsőbb Én egy magasabb, magasztosabb és tisztább létezés, mint amit a hétköznapokban tapasztalunk. Viszont mindannyiunkban ott él a lehetőség Legmagasabb Énünk megtapasztalására, amit gyakorlással el is érhetünk.

Jógafilozófiában tehát vallástól független elfogadjuk a Legfelsőbb Én létezését. A Legfelsőbb Én az, ami felé törekszünk, és ami már most létezik bennünk, csak az egónk által táplált meggyőződéseink és hiedelmeink akadályoznak abban, hogy meg is éljük. Vagyis mindannyian, ahányan csak létezünk a Világegyetemben, egyek vagyunk a Legfelsőbbel Énnel. Tehát amikor az Isvara Pranidhana a Legfelsőbb Én iránti odaadást írja elő, arra buzdít minket, hogy engedjük el azokat a gátló tényezőnket, amik visszatartanak minket attól, hogy teljes egységben éljünk Legfelsőbb Énünkkel és ezzel a minket körülvevő világgal – hiszen mind egy nagy egész, a kollektív tudat részei vagyunk.

Most, hogy belepillantottunk abba, hogy ki is a Legfelsőbb Én (és épp hogy csak belepillantottunk, mert erről a kérdésről minden kultúrában könyvek százait írták már), nézzük meg, hogy mi is az odaadás.
Ne téveszd össze a feladással! Amikor odaadunk valamit, önzetlenül megajándékozzuk magunkat, mást (vagy mindkettőt egyszerre) azzal, ami a birtokunkban van. Odaadjuk cselekedeteink indítékait – önzetlenségből teszünk valamit magunkért vagy másokért. Odaadjuk cselekedeteink eredményét és nem aggódunk, hogy más mit fog szólni hozzá.
A ráadás, a jó hír, hogy mivel Felsőbb Éned egy tiszta és mindenre kiterjedő energia, odaadhatod, elengedheted aggodalmaidat, korlátozó hitrendszereidet, hátráltató megrögződéseidet és elküldheted pihenni az egódat – Legfelsőbb Éned felszabadít ezeknek a súlya alól. Nem kell mást tenned, „csak” gyakorolni az elengedést.

Gyakoroljuk az elengedést, mondja az Isvara Pranidhana. Ez nagyon egyszerűnek és könnyűnek hangzik, de annál nehezebb kivitelezni és minden nap gyakorolnunk kell, hogy tényleg életünk részévé váljon.

 Egónk ragaszkodik hozzá, hogy irányítson, hogy felügyeljen és manipuláljon (saját magunkat és másokat). Ragaszkodunk elhatározásainkhoz és elképzeléseinkhez, ritkán engedjük meg magunknak, hogy elengedjük az irányítás illúzióját és hagyjuk megtörténni az életet.

Amikor elkezdünk hinni a Legfelsőbb Én létezésében és bizalommal fordulunk a Legfelsőbb Én felé, megváltozik az életünk. Elengedhetjük aggodalmainkat, nem kell mindent az irányításunk alatt tartani, nem izgulunk majd állandóan az eredmények és következmények miatt (ami persze nem jelenti azt, hogy ne vállalnánk felelősséget a tetteinkért). Megtapasztaljuk, hogy ha megtettük, ami tőlünk telik, akkor nem kell aggódnunk, hogy mások mit szólnak majd az eredményhez. Hogy bátran lehetünk önmagunk, mert már így is pont elegek vagyunk. Felismerjük, hogy békében élhetünk saját magunkkal és a Világgal. Végül megtapasztaljuk a szabadságot.

            Amikor engeded, hogy egy nehéz helyzetet teljesen megélj és utána tanulsz belőle, akkor az elengedést gyakorlod. Amikor észreveszed, hogy minden eseményt irányítani akarsz, aztán mérlegeled, hogy ez valóban szükséges-e, akkor is az Isvara Pranidhara-t gyakorlod. Bármi olyan helyzetben, amikor megéled, hogy egy vagy a Legfelsőbb Énnel, megvalósítod az odaadás elvét.
Most is emlékezz viszont, hogy az Isvara Pranidhana elv, ami felé törekszünk – az út a fontos, nem a tökéletesség.

De hogyan is gyakorolhatjuk a Legfelsőbb Én iránti odaadást a rohanó XXI. században?

• Ajánld fel cselekedeteidet a Legfelsőbb Énnek!
  Ez így nagyon fennköltnek hangzik, de ha megéled, hogy a Legfelsőbb Én te magad vagy és mindenki, aki körülvesz, akkor sokkal hétköznapibbá válik ez a tanács. Bármikor, amikor önzetlenül azért teszel valamit, hogy az emberiségnek, a téged körülvevő közösségnek és benne önmagadnak jobb legyen, az Isvara Pranidhana-t gyakorlod.

• Ne ragaszkodj az irányításhoz!
  Ismerd fel, amikor minden áron kontrollálni akarsz egy helyzetet vagy egy másik embert. Engedd el a teljes irányítást, mert legtöbbször a világnak sokkal több szüksége van aggodalmaktól és félelmektől megszabadult énedre, mint arra, hogy mindent mindig kézben tarts.

• Vállalj felelősséget aggodalmak és ítélkezés nélkül!
  Amikor teljes felelősséged tudatában minden energiádat egy cél elérésére fordítottad, mindent megtettél érte, mégis nagyon aggódsz, hogy vajon „Mit szólnak majd mások?” „Fog nekik tetszeni?” „Kedvelnek majd engem?” „Mi lesz, ha nem vagyok elég jó?”, akkor megakadályozod magad, hogy a jelenben élj. Márpedig csak az adott pillanatban tudod megélni az egységet önmagaddal és a világgal. Engedd el a jövő félelmeit, a kimenetelen való aggódást. Legyél biztos benne, hogy te mindent megtettél és bizalommal engedd el az eredményhez való ragaszkodást. Ha vállalod a felelősséget a sikerért, vagy ellenkező esetben tanulsz a kudarcból, nem kell, hogy félelmeid elvegyék tőled a pillanat varázsát.

• Csináld azt, amit hivatásból, szívedből csinálsz! Amikor teljes odaadással megosztod a világgal, amit életfeladatodnak érzel, megéled Legfelsőbb Énedet.

• Éld meg a pillanatot!
  Bármikor, amikor a hétköznapokban megengeded magadnak, hogy megéld azt, ami éppen akkor van, az elengedést gyakorlod. Ehhez nagy bizalomra van szükség, bíznod kell a Legfelsőbb Énedben – vagyis legbelső önmagadban. Bízz magadban, vállald fel saját magad! Bízz az intuíciódban és tekints úgy tökéletlenségeidre, mint a szabadság kulcsára. Amikor félelmek nélkül megéled Önmagad, megtapasztalod a teljes egységet Önmagaddal és a világgal.

• Jógázz tudatosan!
  A jógaszőnyegen is gyakorold az Isvara Pranidhana szemléletét. A jóga jót tesz a testünknek és a lelkünknek is. Legközelebb, amikor gyakorolsz, gondolj úgy a gyakorlás egészségmegőrző oldalára, hogy nem csak magadért, hanem az egész világért többet tudsz tenni, ha egészséges vagy. Vagy ajánld fel gondolatban a gyakorlás alatt felszabaduló energiádat valaminek a megvalósulására vagy valakinek a javára.

• Pihenj többet!
  Amikor úgy érzed, hogy csak arra vágysz, hogy pihenj egy jót, és mégis rákényszeríted magad, hogy jógázz/edz/tanulj valami újat/stb., akkor tovább ragaszkodsz olyan elképzelésekhez, amik ellent mondanak az adott pillanat valóságának. Az események ellenőrzése helyett gyakorold az elengedést, az élet iránti bizalmat. Bízz benne, hogy Legfelsőbb Éned, segít neked harmóniában élni önmagaddal és a kollektív Legfelsőbbel. Azzal, ha tiszteletben tartod a saját tested és lelked, közben pedig megéled a jelent, máris a Legfelsőbb Én iránti odaadást gyakorlod.

• Gyakorolj jóga nidrát!
  Jóga nidra közben az álom és ébrenlét határán az egónk is lazít. Ebben a mély, az alvásnál is jobban ellazult állapotban elménk megnyílik a bennünk lévő valóság megélésére. Így kapcsolódunk a bennünk lévő bölcsesség által a Legfelsőbb Énhez.

Kérlek, hogy szánj rá egy kis időt és gondold végig, hogy a te életedben hogyan jelenik meg a Legfelsőbb Én iránti odaadás.
Nincs jó vagy rossz válasz 🙂
Tudatosan figyeld a mai napon és ezen a héten, hogy hogyan jelenik meg az Isvara Pranidhana a hétköznapjaidban.

Használd a Legfelsőbb Én iránti odaadást, hogy elengedd aggodalmaidat, megtapasztald a harmóniát Önmagaddal és a Világgal, végül átéld a teljes szabadságot!

Legyen csodálatos napod és hamarosan találkozunk,

Veronika